Édes a munka

Édes a munka

Mi köze lehet a munkának az édes ízhez?

Nem más, mint az élvezet.  Tudod, amikor bele harapsz a kedvenc csokidba, vagy sütidbe, netán gumicukrot eszegetsz! Na jó, nem akarom kihagyni azokat sem, akik inkább a sósat kedvelik … mert ízlések és pofonok! Szóval egy biztos, bármit is eszel – amit igazán szeretsz – megkapod általa azokat a jó érzéseket, amik elégedettséggel töltenek el. Jókedvet, örömöt, belső nyugalmat, szabadságot, vagy épp erőt, amit az a finom falat ad számodra. Hát igen…! 🙂

Téged milyen érzés tölt el, ha a munkádra gondolsz? Hogy érzed magad munka közben? Milyen a közérzeted abban a környezetben és abban a tevékenységben, ahol az életed jelentős részét töltöd?

A teljesítményedet, a munkád eredményét, azt hogy mennyire vagy sikeres és legfőképpen elégedett, alapvetően az befolyásolja ahogyan munka közben érzed magad. Van aki elmondhatja, hogy szinte mindig élvezettel dolgozik, van aki azt mondja, hogy kész kínszenvedés a munkanapokat túlélnie, de a legtöbben inkább ambivalens érzésekkel tudják leírni a munkájukhoz fűződő viszonyukat.

Emlékezz vissza arra a sütire, vagy csokira, vagy bármire is, amit a múltkor ettél! Öröm és boldogság, de utána ott a bűntudat, a félelem, hogy elengeded magad, túlzásba viszed vagy meghízol. Főként, ha nem csak egyet, hanem többet is a magadévá tettél.

A munka, különösen az örömmel végzett munka – gazdasági és társadalmi hasznán túl – értelmet ad az életünknek. Az érzés, hogy szükség van ránk boldoggá tesz, a siker és a figyelem, ami ránk vetül ilyenkor, elégedettséget és magabiztosságot ad. Jó esetben adunk magunknak annyi időt, hogy egy kicsit megmártózzunk ebben a jóban. 

De a legtöbben túl sokat várunk el magunktól, óriási erőfeszítéseket teszünk – időben, energiában -, kergetjük a sikert, az eredményeket, csak megélni felejtjük el azokat. Görcsölünk, aggódunk, elégedetlenkedünk, félünk, tépelődünk, belső harcokat vívunk, ezért egy idő után – ki gyorsabban, ki lassabban – belefáradunk sokszor abba is, amit kedvelünk, hát még abba, amit nem. Magas árat fizetünk érte. Az életörömünket és sokszor az egészségünket.

De hidd el, nem tudod elveszíteni az életörömödet, sem azt a képességedet, hogy visszahozd az élvezetet újra a munkádba, vagy bármilyen tevékenységedbe, amely által édesebbé válnak a mindennapjaid!

Most is ott van benned.

Ehhez csupán egyetlen dologra van szükség.

Kezdj el végre valóban figyelni magadra! Figyelj őszinte kíváncsisággal, ítélkezés nélkül. Lásd meg azt a fantasztikus embert, aki valójában vagy, így megtöltheted a pillanatot jó érzéssel, amelyben folyamatosan élsz!

 

Konzultációra jelentkezem